Rólunk
Németh András a nevem. Tizennyolc évesen egy lány „elrabolta” a szívemet, és 2012-ben otthagytam az iskolát, majd 2013-ban kimenekültem hozzá Angliába. Pár hónappal később megkérdezte tőlem: „Tudod-e, mi az Illuminati?” Ez a kérdés örökre megváltoztatta az életemet.
Abban az időszakban a legapróbb részleteknek is utánanéztem, hogy megismerjem a rendszer és a világunk működését. Ez oda vezetett, hogy szinte beleőrültem, mert olyan információkat tudtam meg, amelyek teljesen új távlatokat nyitottak meg előttem. Nem gondolkodtam tisztán, hibákat követtem el, és megpróbáltam véget vetni az életemnek. Hála a Teremtőnek, nem engedte, hogy kiszálljak, mert terve volt velem. Onnantól kezdve ez lett az utam – akkor még ezt nem tudtam. Többé már nem volt visszaút.
Próbáltam tovább élni az életemet: dolgoztam, új párkapcsolatom lett, de közben álarc mögé bújtam. Tompítottam a gondolataimat fűvel, és újra meg újra azon gondolkodtam, hogy nincs értelme az életemnek, egy beteg világban élek, nem vagyok boldog… csak sodródtam az árral. Aztán 2020-ban jött a „színpadi felvonás”. Mindenki pánikolt, én pedig tudtam, hogy ez egy újabb átverés. Ekkor jött a második ébredésem…
Bejártam a legmélyebb nyúlüregeket. Az emberek nem vettek komolyan (mára már persze ők is látják), és ismét olyan mélyre mentem, hogy kezdtem újra bekattanni. Már arra vártam, mikor jön el a világ vége. Azt láttam, hogy nyerésre állnak a sötét erők…
Aztán Ramóna belépett az életembe. Természetesen mindenbe beavattam, mert késztetést éreztem arra, hogy őt is rávezessem erre az útra. Szegény ő is átment a kínok kínján, mire végül megtalálta a megoldást. Megtalálta a mentorunkat, aki segített kiszállni ebből a mély gödörből, és megmutatta, hogyan kell a tudatalatti elmével dolgozni, hogy egy jobb és szeretetteljesebb életet élhessünk.
Mára már elmondhatom, hogy az életem 180 fokos fordulatot vett és azóta tudom élvezni újra az életemet.
Faragó Ramóna vagyok. Hosszú utat jártam meg idáig. Gyermekkorom erősen traumatizált volt: fizikai és szexuális bántalmazást is átéltem, és az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy a családom egy része volt a bántalmazó.
Sokáig menekültem, majd tinédzserkoromban önpusztításba kezdtem. Alkohollal és drogokkal mérgeztem magam – mind fizikailag, mind lelkileg. Traumát traumára halmoztam. Végül eljutottam a teljes mélypontra: megjelentek az öngyilkos gondolatok, és egy nagyon súlyos depressziós állapotba kerültem.
Amikor hajlandóvá váltam kilépni a szenvedésből, elkezdtem megtalálni a kiutat. Az önismerettel kezdődött minden – szembenéztem önmagammal, és felismertem, hogy sokszor áldozatként viselkedem, másokra mutogatok, miközben a traumáim egy részéhez én magam is hozzájárultam.
Aztán találkoztam Andrással. Ő nap mint nap szembesített azzal, hogy nem vagyok jól, és hogy valóban segítségre van szükségem. Közben betekintést kaptam a rendszer működésébe is, ami egy teljesen új nézőpontot adott a világról. Ez ismét padlóra küldött, és úgy éreztem, nincs kiút.
Ez az újabb mélypont vezetett oda, hogy végül segítséget kértem az égiektől – még úgy is, hogy akkoriban nem hittem Istenben. Ez egy ösztönös, kétségbeesett lépés volt. Nem tudtam már, mihez nyúljak, hogyan lehetne jobb. Ekkor találtam rá a mentorunkra, aki megmutatta a kiutat ezekből a mély sebekből és érzelmi terhekből.
Ma már az életem részévé vált a mély belső munka. Azóta érzem azt, hogy igazán élek, és ma már őszintén boldognak mondhatom magam.